"Élvezd az életet, de csak mértékkel!" Ez az a mondat, ami egyáltalán nem lehetne Dea életmottója. Ő nem a horatiusi mértéktartó, de nem is a szende kislány. Ő a harmadik típus: aki élvezi az életet, méghozzá úgy, ahogyan ő akarja.

Neki nem lehet szabályokat állítani, őt nem lehet türelemre vagy megfontoltságra inteni, önfejű, és az élet minden egyes pillanatában azt teszi, amihez éppen kedve van. Habzsolja az életet, és közben véleményt alkot a körülötte lévőkről, kineveti őket, legtöbbször lenézi és semmibe veszi társait.

De persze semmi nem ilyen egyszerű. Ugyanis Dea egy királyi családba született. Bár ő a legeslegutolsó, aki valaha is megörökölheti a trónt évtizedek óta uralkodó nagyapjától, vannak szabályok, amiket be kell tartania, és ő ezeknek bizonyos mértékben eleget is tesz. Rokonai közt felveszi tökéletes álarcát,  szépségét, elbújik az udvariasság álcája mögé. Ám mindeközben magában megvan a véleménye a körülötte lévőkről. Csípős éllel, válogatás nélkül ítéli el az embereket, csúfolja ki azokat, akik tőle különböznek, rágalmazza a neki nem tetszőket.

És amikor végre magára hagyják - mint a legutolsó, elfeledett családtagot -, akkor kezdődhet igazi élete. A szolgálókat messzire küldi a palota egy eldugott zugában lévő szobájából, és megkezdődik a számára nagybetűs Élet. Az ajtaja bárkinek nyitva áll.

Titokban surrannak be az éjjeli kuncsaftok, minden éjjel más és más férfi, és közben talán fogalmuk sincsen róla, hogy ők is mind felkerülnek Dea listájára. Arra a listára, ahová az "áldozatok" nevei kerülnek.

Mindeközben az élet zavartalanul folyik a királyi családban, Deára nem sokan vetnek ügyet, s cserébe ő sem aggódik különösebben rokonsága miatt. A király fontos döntések meghozatala előtt áll, az igen népes famíliában ellenségeskedések kezdődnek, és titokban szövetségek alakulnak. Az udvarban komoly harcok dúlnak az előkelőbb pozíciókért, de a nemesek mindezt olyan mesterien palástolva teszik, hogy a kívülállóknak alig tűnik fel valami. A nép kirekesztődik a döntéshozatalból, és úgy egyáltalában az egész udvari életből. A királyi család látszólagos békében éli életét a palotában, s az egyszerű ember nem is sejti mekkora feszültségek gerjednek odabent, amelyek bármelyik pillanatban képesek kirobbanni az udvaron kívüli területekre is.

Deát azonban ezek nem izgatják: az orra előtt tárgyalják meg a gyilkosságokat, beszélnek rég elfeledett mágiáról, amely felébredőben van. Besúgók, árulók és kétszínű emberek sokasága veszi körbe, de mindez őt korántsem érdekli. Ő nappal csupán az "ostoba" pletykákat hallgatja meg, hogy aztán éjjel elkövetkezzen az ő ideje, és lecsapjon "áldozataira".

És mindeközben a titokzatos Őrült fenyegetése is ott lappang a háttérben. No, de ki lesz az, aki felnyitja a szemeket, aki megzavarja a királyi családot belső viszálykodásukban, és felhívja figyelmüket az egyre növekvő veszélyre, és ezzel együtt kirántja őket a palota köréből, ahonnét semmiért sem távoznának? Ki lesz az, aki ráébreszti ezzel egyidejűleg Deát arra, hogy ha a fenyegetések őket is elérik, nem kaphatja meg a mindennapos szórakozását?

Ez lesz Dea, és egyúttal a Víz királyságának története, amely bonyodalmakkal, ármánykodással és titkos tervekkel teli. Egy történet, amelyből megismerhetjük az igazi hatalmat, és azt, mit tesz egy uralkodó, amikor korlátlan hatalom van a kezében.