„A Világ más. Más, mint amilyennek az emberek mondják, más, mint ahogy látjuk. Az igazi Világ bennünk létezik; a lelkünkben, a szívünkben, a gondolatainkban. Nem ítélhetünk senkit rossznak vagy jónak. A valóságot mindenki csak saját magáról tudja megítélni, a lelke legmélyén. Ha pedig valaki tudja magáról, hogy rossz, amit tesz, és elismeri, vagy netán megbánja magában a bűneit, az már méltó a bűnbocsánatra, bárhonnan is jöjjön az, és már nem is rossz ember…” – mondja az ősi hit Terrumon.

Valami készülőben van. Valami teljesen új, valami egészen más.

Üdvözlök mindenkit a Világban! De nem ebben, hanem egy Másikban. "Egy Világ, ahol mindenki boldog?" - kérdezhetitek. - "Egy Világ, ahol a vágyak valósággá válnak, ahol nincs háború, ahol nincsenek betegségek, ahol nincs szegénység? Egy Világ, ahol a lovagok hűségesek, az árulók elnyerik méltó büntetésüket, a királyok igazságosak, az emberek szeretetben és békében élnek egymás mellett?"

Nem.

Ez nem az a Világ. Ez egy Másik Világ. Itt az életed a tét, az élet pedig kegyetlen, a vég közelít, csak a halál van előtted. Rohansz végig az élet folyosóján, futsz, száguldasz, nem nézel hátra, mert ott jön valami borzasztó, valami rettentő mögötted, nem fordulsz meg, mert akkor meghalsz, menekülsz a végsőkig, sietsz végig a folyosón, hogy elérd a célt, nem pillantasz a hátad mögé, képtelen vagy megállni, csak száguldasz mindörökké, ellenállhatatlanul, végtelenül, megállíthatatlanul…

És amikor végre eléred az ajtót a folyosó végén, megállsz előtte. És akkor veszed észre, hogy ami elől futottál, az végig ott volt előtted, te pedig a karjaiban vagy. Ránézel, ő meg rád, és te csendesen megkérdezed: „Ezért futottam? Ez volt a cél?” És ő azt feleli: „Ez volt a cél. És a vég is egyben.”

Ignatius nyugtalan és határozatlan, Lina hiszékeny és kíváncsi, Ceres hízelgő és kétszínű, Victor mogorva és önfejű, Barthy műveletlen és zárkózott, Marco félénk és kishitű, Alexandrus elvakult és elbizakodott, Haler érzéketlen és szolgalelkű, Dea komolytalan és önző, Adolphus mániákus és éretlen, Tobias megszállott és kiszámíthatatlan.

De mindannyian ugyanazon a folyosón rohannak végig a végzetük felé. És úgy tűnik, semmi nincs, ami megállítsa őket…”

Kövessük végig együtt őket útjukon! Induljon az utazás! Előre figyelmeztetek azonban mindenkit: nem lesz egyszerű túra, de mint minden mást, ezt is "végig kell szenvedni."