"Lassan Alexandrus is elkészült, bár nem tudta, mi tartott olyan sokáig neki. Semmilye nem volt szinte, amit fel kellett volna tennie a szekerek egyikére.

FIGYELEM! A következő írás SPOILEReket tartalmaz a sorozatból és a könyvekből. Figyelmeztettelek! Én tudom, milyen érzés, amikor lelövik a poént…

Vigyázat, a következő írás nyomokban iróniát és szarkazmust tartalmazhat! Elolvasni csak saját felelősségre!

Elégedetlen vagy a könyved hosszával? Úgy érzed túl hamar végeztél vele? Segítek! Van pár tuti tippem arra, hogyan teheted VÉGTELENNÉ, miként ölelhet fel ÉVEKET a könyvírás folyamata!

Olvasni a legjobb dolog a világon. Ezzel a mondattal csak azok nem értenek egyet, akik nem szeretnek olvasni. Ki gondolta volna? Aki viszont imád elmerülni egy-egy olvasmányban, annak ez nem is kérdés. Így nekem se. Bár nagyon válogatós vagyok, ha könyvekről van szó, és rettenetesen lassan is olvasok, számomra semmi nem jelent akadályt, ha éppen eme remek időtöltéshez támad kedvem. Összeszedtem hát 5 tényt, ami miatt szerintem olvasni KIRÁLY dolog. Íme!

Gondoltam egyet, s miközben saját könyvemen dolgozom (azaz, gondolkodom, hogyan kéne rajta dolgoznom még), írtam egy szaftos Alkonyat-kritikát. Elöljáróban szögezném le, hogy egyelőre az első két könyvet olvastam végig (a filmeket láttam mind), de ez sem állított meg abban, hogy az egész szériáról írjak. Egy hirtelen ötlet volt, de úgy gondoltam, mindenképpen "meg kell kritizálni" egy ilyen művet, főleg, ha az ember pont olvassa is az adott könyvet. Nem tagadom, amikor írok, még az Alkonyat is hatással van rám.

"Dea szerette a szobáját, talán ezt szerette a legjobban az egész Vízipalotából. Itt mindig azt csinált, amit akart, ráadásul még saját ízlésére is berendezhette, hogy minden igényt kielégítő legyen.

"Élvezd az életet, de csak mértékkel!" Ez az a mondat, ami egyáltalán nem lehetne Dea életmottója. Ő nem a horatiusi mértéktartó, de nem is a szende kislány. Ő a harmadik típus: aki élvezi az életet, méghozzá úgy, ahogyan ő akarja.

Megint csak egy Lina-részlet, forronganak a levegőbeli események.

"Végül semmi értelmes nem jutott az eszembe, de Feliciát ez nem túlságosan izgatta.

- Szerinted eljön a herceg az ünnepségre? – kérdezte tágra nyílt szemekkel.

- Nem valószínű – feleltem annyira csüggedten, amennyire csak tudtam. – Az ünnepélyre csak levegőbeliek hivatalosak.

- Persze, ezt el is felejtetem – sóhajtott fel színpadiasan Felicia.

Nos, a könyv első javítási fázisának végére értem. Ez jó hír. De természetesen koránt sincsen még teljesen kész. A logikai hibák kiküszöbölése, pár kiegészítő fejezet hozzátétele, felesleg kihúzása, feltűnő hibák javítása, ezekről szóltak az elmúlt hónapok. Júniusban latolgattam a végleges oldalszámokat, az akkori 633 oldalhoz képest, nos, most tartok 759-nél, és még egyáltalán nem mondanám véglegesnek ezt az adatot sem. De talán már mindegy is, hogy tíz oldallal kevesebb vagy több. Az is látszik viszont már, hogy a javítás korántse olyan egyszerű munka - persze, erre nem is számítottam. Majdhogynem az egész nyár és szeptember elment vele, és ez még csak a korrigálások kezdete. Lassan, de biztosan készen lesz minden.

Addig is, olvasnivalónak itt vannak a már feltett részletek, a prológust pedig teljes hosszában lehet már olvasni. A szereplők bemutatása is elkezdődött, és reményeim szerint folytatódik is majd, de ilyen szösszeneteket írni már nem maradt időm mostanában. Sok mindent tervezek még, mielőtt azt mondanám, teljesen készen van a könyv, mindenesetre egy biztos: ha bármi fontos történik az itt megtalálható lesz.

Hamarosan újra jelentkezem!