Olvasni a legjobb dolog a világon. Ezzel a mondattal csak azok nem értenek egyet, akik nem szeretnek olvasni. Ki gondolta volna? Aki viszont imád elmerülni egy-egy olvasmányban, annak ez nem is kérdés. Így nekem se. Bár nagyon válogatós vagyok, ha könyvekről van szó, és rettenetesen lassan is olvasok, számomra semmi nem jelent akadályt, ha éppen eme remek időtöltéshez támad kedvem. Összeszedtem hát 5 tényt, ami miatt szerintem olvasni KIRÁLY dolog. Íme!

1. A könyveknek JÓ SZAGA van

Nem, nem illata. Néhány könyvnek egyenesen szaga van, de mégis valahogyan jó érzést kelt az emberben. Személy szerint odavagyok a „könyvszagokért”, sőt, rajongásom irántuk egészen odáig terjed, hogy ha becsuknám a szememet, és elém tennének egy kötetet, egyből tudnám, melyik az. És nem elég, hogy tudnám, azonnal érzelmek hada kezd kavarogni lelkemben, amelyek közül van, ami megmosolyogtat, míg egy másik szag után szomorúságot érzek. De egy biztos: ha már rég nem olvastál egy könyvet, vedd csak le a polcról, és szagold meg. Én is így teszek néha, és az aromák oly különleges és lélekborzoló érzése mindig rávesz, hogy felcsapjam az adott könyvet. A szagok tehát jók, hiszen olvasni támad tőle kedve az embernek, miközben megannyi érzelem árad széjjel benne, számtalan rég elfeledett történet jut eszébe tőlük.

2. Olvasni BÁRHOL lehet

De tényleg, most hol nem lehet olvasni? Lehet, nekem nem elég élénk a fantáziám, de nem tudok olyan helyet elképzelni, ahol nem vehetek elő jó/rosszkedvűen egy könyvet. A jól bevált metró/kanapé/vécé hármason kívül az ember szinte tényleg akárhol kezébe vehet egy szuper kis irományt. Legyen az a strandon leterített hangyás pokróc, az utcasarok, ahol fél percig nincsen zöld, vagy az utca forgataga, amikor a mellettünk sétáló ismerősünkkel folytatott beszélgetésben beáll az a bizonyos kínos csend. Jómagam tényleg akármilyen helyen képes vagyok olvasni, van, hogy még elolvasom az adott fejezet végét akkor is, mikor már leszálltam a buszról. Megállok, befejezem, majd megyek tovább. De, mint azt alább láthatjuk, van, akire a Tescóban jön rá az ellenállhatatlan vágy.

3. Az olvasás KIKAPCSOL

Hű, nem akarok ilyen közhelyeket durrogtatni, de mégis, ez is igaz. Pszichológiai kutatások állapították meg, hogy amikor olvasunk, az agyunk nem gondol a mindennapi problémákra, így csökken a stressz és a rák esélye is. Na, jó ezt csak most találtam ki, de lehet, tényleg van ilyen kutatás. Mindenesetre én csak a saját példámon keresztül tudok véleményt fogalmazni: engem az olvasás kikapcsol, megnyugtat, ha olvasok, szinte átkerülök egy másik világba. És nem, ez NEM gond. Önjelölt szakértők ezrei rázzák dühösen az öklüket szegény, ártatlan kiskamaszok felé, amikor egy-egy fantasy-szerűséget (vagy akármit, ami nem a „VÉRES VALÓSÁGRÓL” szól) látnak meg a kezükben, azt harsogva, hogy „nem jó, ha a gyerek nem ezzel a világgal foglalkozik!” Őszintén, ez engem, hogy is mondjam NAGYON felidegesít. Már miért ne lehetnék attól még normális ember, ha néha-néha belépek abba a bizonyos Narnia-szekrénybe? Az számít, hogy ÉN mit gondolok, ÉN mit akarok ebben az életben. Én aztán biztosan nem fogom hülyeségemben szétloccsantani a fejem a King’s Crosson, csak azért, mert azt mondták, onnan indul a roxforti járat. Istenem… El is megyek gyorsan olvasni valamit, ami kikapcsol, mert az ilyen emberek rendesen felhúznak…

4. Ha olvasol, OKOSABB leszel

Méghozzá minden téren. Nem vagyok tudós, de biztos vagyok benne, hogy az olvasás segít többek között a rossz helyesíráson (már akinél lehet), megtanít fogalmazni, rávesz, hogy gondolkodj. És nem utolsósorban tanít is. Tanít arra, hogy egyes helyzetekben miként döntsünk, tanít arra, hogy mit ne tegyünk, tanít az életre, megmutatja, kik vagyunk valójában, és millió kérdésünkre választ ad, vagy éppen még pármillió kérdést csal elő belőlünk, ami sosem gond. Hozzátenném még azt is, hogy minden egyes könyvből lehet tanulni: a ponyvából, a nagyregényből, a novellákból. Az Anna Kareninából vagy éppen a Gyűrűk Urából, egy Esti Kornél-sztoriból vagy egy SZJG-kötetből, egy Tandori-féle sakkversből vagy egy Sukkker-„költeményből” a szarversek.blog.hu-ról. Mennyi mennyi mély mondanivaló van minden írásban, legyen az próza vagy vers. Bármilyen is legyen, elgondolkodtat.

“Halál, terítsd rám köntösöd, hisz fázom,

Gonosz szélvész s vihar dúl bennem és süvölt,

A vágy-sakálsereg az égre fölüvölt

S bus esten meztelen bőrig megázom.” (József Attila: Spleen)

„én vagyok a sírásó

mindig jó a kedvem

ha látok egy holttestet

eltemetem menten

ráadásul jófej vagyok

kedvelem a barátom

hiszen ha majd meghal

elég olcsón elásom” (sukkker: sírásó)

Távol álljon tőlem, hogy összehasonlítsam e két verset, de azt ebből is látjuk, hogy mindkettőnek megvan a maga helye, a maga mondanivalója, s személy szerint mindkét költeményben el tudom kezdeni felfedezni, hogy vajon „mire gondolhatott a költő”.

5. Egy könyv JÓL NÉZ ki

Ó, de még mennyire! Én szerelmes vagyok a könyvekbe. Amikor olvasni kezdek, előtte mindig kézbe veszem kedves kis kötetemet, megnézegetem, megsimogatom, megvizsgálom, minden rendben van-e vele. Szeretem nézegetni a borítóképeket, imádom olvasni a könyvek hátulját. Igazán izgalmas érzés, amikor valami újat veszek észre rajta, valami elrejtett „jelet”, amit eddig nem vettem észre. Ezenkívül nemcsak maga az esztétikum, a borítóra rajzoltak/írtak vonzanak, hanem maga a könyv vékonysága/vastagsága. Személy szerint én a vastagabbakat részesítem előnyben, nincs is annál jobb érzés, amikor egy öklömnyi vastagságú könyvet (melyet már olvastam) felütök valahol a közepén, aztán belemélyedek, és mosolyogva veszem tudomásul, mennyire másképpen gondolkodtam arról a részről, mikor legutóbb olvastam.

Ennyi lett volna tehát az én kis listám. Írjátok meg, ha van olyan pont, amivel nem értetek egyet, amihez még hozzátennétek. És TI mi miatt szerettek/nem szerettek olvasni?